Espooban, Finnország fővárosa mellett jártam egy Waldorf iskolába, és egy nagyon kedves kétnyelvű családnál laktam. A suli egy kis erdővel van körülvéve, nagyon hangulatos hely. Sok mindenben hasonlít a mi sulinkra, de a gimiben nagyrészt már számítógépen vannak a tankönyvek. Én is kaptam a hozzáférést, így le tudtam fordítani egy számomra érthető nyelvre a tananyagot. Voltak órák, amiket félig angolul tartottak miattam, és amibe csak tudtak, bevontak. Eleinte kicsit zárkózottabbak voltak az osztálytársaim (mert finnek), de aztán nagyon aranyos és segítőkész volt mindenki, tanárok, diákok és a konyhásnénik is:).

Több tradicionális iskolai ünnepen is részt tudtam venni. Pl: a 11-es osztálynak van egy bálja tradicionális táncokkal, amit az itthoni szalagavatóhoz tudnék hasonlítani, és a 12. osztály elbúcsúztatása, ahol teherautókkal vonultak végig a városon hosszú sorokban, és csokit dobáltak a kisebbeknek, akik párnahuzatba gyűjtötték. Sok új barátot szereztem, sok új helyen jártam. Városnézéstől kezdve a havas erdei biciklizésen át a rénszarvasokon keresztül egészen a sarki fényig nagyon sok elképesztő és csodálatos dologban volt részem. Ezen kívül nagyon sok időt töltöttem a host családommal is, közös vacsik, szaunázások, napfelkelte nézés a befagyott tengerről, és még sok más.

Elképesztően nagy élmény volt ez a két hónap, sok mindenen mentem keresztül, és sok mindent tanultam. Rengeteg élménnyel gazdagodtam. Elképesztő hogy tudom, hogyha visszamegyek, lesz egy család, sok barát és egy iskola, ami ott vár.

De ami a leghihetetlenebb, hogy átéltem azt, hogy hogyan válnak idegenek emberek a családoddá.

Sárosi Dorka, 11 AD osztály