Ebben az évben, márciusban mentem ki Belgiumba, kb. egy hónapra. A cserediákomnál laktam, aki ezelőtt 2 hétig itt volt  Budapesten. Nagyon jó volt megint találkozni vele, örültünk annak, amikor eljött az idő az utazásomra. Gent mellett egy kis kertvárosban laknak, Destelbergenben. Bejártam vele az iskolájába, ami ugyanúgy egy Waldorf iskola volt (bár ott úgy hívják, hogy Steinerschool) Gentben. 

Minden nap olyan 25 percet tettem meg biciklin, hogy odaérjek időre. Az időjárás általában ellenem játszott ebben: a szél mindig fújt, esett az eső és hideg volt. A jegeseső is sokszor elkapott. Az elején a cserediákommal mentem, de mivel ő lebetegedett a második hétre, onnantól egyedül kellett magamat feltalálnom. A navigációba nehéz volt belejönnöm, többször is elvesztem az utamon. 

Az iskolában leginkább megfigyelő voltam maximum, nem volt sok dolgom. Ahhoz képest, hogy az is egy waldorf stílusú suli, sok dologban más volt, mint a mi iskolánk. Sokkal szigorúbb volt és elég fura szabályokat kellett betartani. Szerencsémre pont egy olyan időszakban mentem, amikor elkezdődött náluk a Last-100-days. Ez egy olyan tradíció, amit a végzősök csinálnak az iskola utolsó 100 napjában. Ilyenkor felöltöznek kosztümökbe (minden nap másba) és igaziból csak így parádéznak. Még részese lehettem a szivatós napjuknak is, ahol reggel a zuhogó esőben a parkour pályán kellett bemenjek a suliba. Hozzá tartozik ehhez a naphoz még egy ilyen komikus előadás is, ahol diákokat hívnak fel a színpadra és challengeket csináltatnak meg velük. Láthattam a 12.-es előadásukat is, ami a Mester és Margarita modern felfogása volt. 

Sok-sok helyet meglátogattam Belgiumban. Leginkább egyedül tettem meg utazásaimat (szállásadóm betegsége miatt is), amit én nagyon felszabadítóan éltem meg. Többször is felmentem Brüsszelbe, elvonatoztam Antwerpenbe, Destelbergen belvárosát is megnéztem, Leuvenben is jártam egy turkáló miatt. A családdal együtt elmentünk Franciaországba is, Lille-be. Hollandiába is átmentünk, hogy meglátogassuk a családtagokat. 

Utam során jelentős számú múzeumot látogattam meg, a lépésszámlálóm bizonyos napokon rekordokat döntött és a helyi ételeket-italokat kóstolgattam. Meglátogattam csomó kulturális helyet is. Eldöntöttem, hogy készítek egy ilyen rajz naplót,  szóval nagyobb kalandozásaimat ilyen módon örökítettem meg (ilyenkor csak kiültem valami szimpatikus helyre és néztem valami emlékezetes kilátást). Jártam az ottani moziban is, nagyon jó élmény volt. 

A 3. hetemre már több lánnyal is jóban lettem az osztályban és így velük tartottam a délutáni elfoglaltságukban.Velük még most is beszélgetek. 

Összefoglalva nekem ez az utazás rengeteget adott és minden percére jó visszagondolni. Örülök, hogy ebben az évben mehettem az Erasmusra.