Az én egyéni utam célja Spanyolország volt. Érdekelt az ország kultúrája, művészete, életformája; magát a programot tekintve pedig szerettem volna megtapasztalni egy ilyen helyzetet is: egyedül utazás, egy teljesen új közegbe beilleszkedés, mind iskolamind család, és természetesen mind ennek a megszervezése. Ezek mellett az évesmunkámhoz (témám: Zene, mint előadóművészet ) is hozzákapcsoltam, mert hallottam, hogy Spanyolországban a zenei és művészi világ erősen támogatott, kíváncsi voltam ez mennyire más mint itthon, illetve milyen koncertek, előadások vannak ott és mi a véleményük róluk.

Első fázis a szervezés volt: kellett találni egy iskolát, egy családot aki befogad, költségvetést tervezni és megtervezni magát az utazást. Több iskolának írtam, de azt kellett tapasztalnomhogy kevés, vagy semmi válasz nem jön tőlük, nehéz a kommunikáció. Tovább kutattam, újiskoláknak írtam, megint nem nagyon válaszoltak. Az idő közben telt, és lassan már az elhalasztott határidő is elmúlt. Ekkor volt, hogy az általam legkevésbé várt, kicsi iskola, akire igazából szinte véletlen találtam rá, visszaírt hogy mehetek hozzájuk, mikor akarok menni? Innentől kezdve flottul ment minden, rugalmasak voltak a dátumokkal kapcsolatban, a díjakkal, segítettek családot találni.

Utam január 13.-án 5:50-kor vette kezdetét a Liszt Ferenc repülőtérről, és kb 12 óra múlva, repülőzés és vonatozás után megérkeztem az Észak-Spanyolországban, Galíciában található Lugo nevezetű városkába. Megismerkedtem a családdal, ami egy kislányt és apukáját jelentette, ugyanis a szülők elváltak és az apuka fogadott be engem. Nagyon jól fogadtak és végig szuper kedvesek voltak, segítettek amiben tudtak; jó kapcsolat alakult ki velük. Másnap megismertem az osztályomat és az iskolát is.

Az Escuela Waldorf Meniñeiros-ról azt kell tudni, hogy egy viszonylag új és kicsi iskola, mi összesen 16-an voltunk az osztályban, viszont óvodától 12.-ig van oktatás, ilyen waldorfiskola csak egy van ezen kívül az országban. Az iskola közössége nagyon összetartó és befogadó, támogatnak mindenkit mindenféle módon. Az én osztályom egy viszonylag nyugodt, kedves osztály volt. Ottlétem alatt részt vettem spanyol, angol, gallego nyelvi órákon (az utóbbi a térségnek a saját nyelve,latin eredetű, spanyol-olasz keverék, és a mai napig nagyon aktív), művészeti, művészettörténelmi, zene, matematika és filozófia órákon. Az órák érdekesek voltak, sok fiatal tanár van és jó a hangulat. Volt szerencsém egy-két sulis programon is részt venni, mint vízkereszt, ahol süteményt sütöttünk, egy elsősegélytanfolyam, amit sulis szülők szerveztek, és segítettem a 12.-es dráma előkészítésében.

Iskolán kívül délutánonként sétálgattam, egy nagyon csinos kis város, főként római korbólm egmaradt gránitkőből építkeznek, és az egyetlen város a világon ahol teljes hosszában megmaradt a városfal. Ezen körbe is lehet menni. Egy sulis családdal elmentünk egyik nap Santiago de Compostela-ba ami santiagoi zarándokút vége. Megnéztük a székesegyházat és a hozzá tartozó múzeumot. Az épület gyönyörű és hatalmas, belseje gazdagon díszített. Egy itteni szokás, hogy nagy ünnepeknél a mennyezetre felfüggesztett füstölőt lóbálnak végig a templomon a levegő megtisztítására. A múzeumban csodálatos festmények, szövetképek, kő, fa és fém munkák találhatóak. A befogadó családdal voltunk egyszer egy modern cirkuszi előadáson, ami nagyon menő volt. A társulat egy jövő hangulatú képzeletbeli előadást játszott, komoly fénytechnikákkal, színpadi díszletekkel, installációkkal és magas szakmai szinttel. Sokat kirándultunk a környező gyönyörű hegyekben: az éghajlat nagyon esős ebben az időszakban, folyók, vízesések szelik át a tájat, zuzmó és moha fed mindent.

Hazafelé az utam kalandosra sikerült, ugyanis a rossz időjárási viszonyok miatt sokat késett avonatom, és alig értem el a repülőmet. Hatalmas megkönnyebbülés volt amikor végre ráléptem a jó öreg magyar talajra.

Összességében egy nagyon szuper élmény volt, rengeteget tanultam, tapasztaltam vele, önállóbb, magabiztosabb lettem, és egy csomó új embert tudtam megismerni. Köszönettel tartozom mindenkinek aki segített megvalósítani az utazást: az Óbudai Waldorf Gimnáziumnak, az Escuela Waldorf Meniñeiros-nak, az Erasmus csapatnak, mentoromnak, Justin Júliának, a szüleimnek és mindenki másnak aki közreműködött.
Szívből remélem, hogy még sok diáknak lesz lehetősége hasonlót megélni!