A Waldorf

Nevelési filozófia

VEZÉRKÉP

Az Óbudai Waldorf Iskola vállalja a gyermek/gyermekek Waldorf-pedagógia szellemében történő nevelését, oktatását.

Az Óbudai Waldorf Iskola önálló pedagógiai programmal rendelkezik, amely a felnövekvő gyermek szükségleteihez igazodik.

A pedagógusok számára az ember megértéséhez Rudolf Steiner szellemtudománya adja az alapot. Az iskola célja a Waldorf-pedagógia minél szélesebb társadalmi elfogadtatása, minden iskoláskorú gyerek előtt nyitva áll.

A pedagógia kitűzött célja, hogy hatására a gyermekek és fiatalok testi, lelki és szellemi képességei a legteljesebb mértékben kibontakozzanak, ők maguk önállóvá váljanak, mutassák meg alkotóképességüket, legyenek kezdeményezők életük irányításában, a világ alakításában, viseljenek felelősséget a többi ember és a társadalom dolgai iránt.

Az iskola programja az egyes életkorokhoz igazított pedagógiai-módszertani eszközökkel biztosítja az egyén egészséges fejlődését. Arra törekszünk, hogy a diákok számára önmaguk, a másik ember és a világ megismeréséhez élményekben gazdag tapasztalatokat nyújtsunk. Ennek legfőbb eszköze a sokrétű művészeti tevékenység, amely minden korosztálynál kiemelt szerepet kap. Az így szerzett tapasztalatok képezik a világ és az ember közötti megértés alapját.

Az egyes évfolyamok igen eltérő képességű diákokból tevődnek össze és ez kiváló terepet biztosít a szociális képességek kibontakoztatásának.

Az Óbudai Waldorf Iskola nyitott és tanulni kész szervezet, akar és képes is hatékonyan reagálni az újabb és újabb kihívásokra.

Nevelési elvek

A Waldorf iskolák legfontosabb nevelési elve a gyermek személyiségének minél mélyebb, és sokoldalúbb kibontása. Felfedezni a benne rejlő értékeket, tehetséget, ezeket gondozni, és megadni minden lehetőséget kibontásukhoz. Fontos feladat, hogy megismervén a körülötte lévő világot, otthon érezze magát benne. Tudjon a képességeiről, tudja hol, és mire használhatja őket.

A Waldorf megtanít megismerni, megszeretni és befogadni.

Fontosnak tartjuk, hogy minden tanulnivaló kézzelfogható, és lelkével átélhető legyen a gyermekeknek. Például az első osztályosok betűtanulásánál a betűk élőlények, akiknek történetük van, és így szeretettel lehet megközelíteni őket. Célunk, hogy diákjaink önmaguk fedezzék fel a világot, és alkossanak róla egészséges képet.

A diákok kezdetben az egészet egyben látják, mint ahogyan a kisgyermekek is először még csak óriásfogalmakat alkotnak, majd az észlelés és a fogalomalkotás finomodásával fedezik fel az egyre gazdagabb részleteket. Fontos, hogy a gyermekeknek ne kész, megmásíthatatlan tényeket tanítsunk, hanem az érzést, az akaratot és a gondolkodást egyszerre ösztönözzük, hogy mi módon lehet a világot a maga változatosságában, összefüggéseiben szeretettel megismerni és befogadni.

A művészet és a közösség szerepe

Gyermekeinket az alsó- és középtagozaton igyekszünk megóvni az alkotás ellen ható, csak befogadást lehetővé tevő, a belső képzelő erőt eltompító, és tétlenségre tanító hatások elől, mint pl. a televíziózás. Ellenben művészeti és kézműves tárgyak széles skálája segíti az alkotó fantázia kibontakozását. Első osztálytól fogva rendszeresen zenélnek, furulyáznak a gyerekek, először hatlyukú parasztfurulyán, később blockflötén játszanak. Más hangszerek tanulására, kamaraegyüttesek létrehozására is buzdítjuk őket.

A gyermeki tudás túl korai, egyoldalú fejlesztése helyett az egészséges érzésvilág és akarati élet kibontakoztatásával teremtünk biztos alapot az ebben az életkorban magának utat törő gondolkodásnak. Ezért a főoktatással egyenrangúan fontosnak tartjuk a különböző művészeti és kézműves tevékenységeket, valamint a közösségi életet.

A gyermekek egyéni nyomon követésével egyenrangúan fontos a közösségépítés, mindenekelőtt a meleg, biztonságot adó, sokszínű osztályközösség kialakítása. Az osztálytanító a nyolc év során igyekszik bevezetni tanítványait a szociális életbe. Az iskolaközösség létrejöttéhez járulnak hozzá a hat-nyolc hetente szerveződő Fonók, az osztályok előadásai, a kirándulások, túrák, táborozások, ünnepek, az adventi közös kezdések és az, hogy a különböző korú osztályközösségek más és más hangsúllyal készülnek az ünnepekre, de az ünnep csúcspontját az egész iskola közössége egyszerre éli meg.

A nevelés ritmusa

Az iskola minden történését különböző ritmusok hordozzák. Az ünnepek átélése adja az évi ritmust. A főtanítás epochái szinte havi ritmusúak, és elősegítik a gyermekekben a felejtés és emlékezés egészséges arányának kialakulását. Kicsiben ugyanez játszódik le egyik napról a másikra a nappal és az éjszaka között is. A főtanításban a tanító minden nap az élénk tevékenység más és más ritmusát kell, hogy megteremtse, figyelve a gyermekek pillanatnyi állapotára. A ritmus a gyermeki léleknek biztonságot nyújt és serkenti az életerők működését, a szervezet egyensúlyának fenntartását.

Közös fejlődés

A Waldorf iskola heterogén iskola. Együtt tanulnak a különböző képességű gyermekek. A cél mindig az, hogy együtt tudjanak haladni, sikereket érjenek el, önbizalmuk egyénileg és közösségileg is erősödjön. Persze a hátrányosabb helyzetű gyermekek esetében külön segítséget nyújtunk a nehézségek leküzdéséhez, a kiemelkedő tehetségeknek pedig a fejlődéséhez adunk további lehetőségeket.

Az egészségtelen versenyszellem kialakulásától igyekszünk megóvni közösségeinket. Egyrészt, mert az egészséges szociális élet része az, hogy az egyes gyermekek más és más tehetséget hordoznak, s amiben egyikük ügyes, abban a másik segítségre szorul, illetve viszont. Másrészt, mert a tanulásban ne a versengés vezesse őket, hanem az érdeklődés, s az abban való örömük, hogy megtanulhatnak, elsajátíthatnak valami újat.

A szülők szerepe

A Waldorf iskola otthonos iskola. Minden, ami körülvesz minket, hitünk szerint szép, ízléses, természetes anyag, s lehetőség szerint benne van saját kezünk munkája is.

A szülőkkel a manapság szokásos számonkérő, utasító hangnemtől eltérő nevelési rendszert szeretnénk kialakítani. Szülői estjeinken beszélgetünk az éppen véget ért, s a most következő epocháról, együtt gondolkodunk a gyermekekről és az osztályról. Ez az iskola nem létezhetne sem lelkileg, sem anyagilag a sok szülői segítség nélkül, hiszen anno ők indították el az iskolát. A pedagógusoknak fontos, hogy az apukák és anyukák jó helyen érezzék a gyermekeiket, így mindent megteszünk, hogy barátságos, szép környezetbe járhassanak a gyermekek.