A nevem Szabó Katalin. 53 éves vagyok, három gyermekem van, kettő közülük már végzett jogász, a legfiatalabb idén utolsó éves a Corvinus Egyetemen. Másfél éves az unokám, csodálatos kis- és nagycsalád vesz körül – sajnos férjemet két éve elveszítettük.
Így egyedül élek a Csúcshegyen két kutyával, egy macskával, számtalan madárral, mókusokkal, vaddisznókkal, siklókkal, békákkal, és még ki tudja mennyi fantasztikus állattal körülvéve, osztozva a területen.
Nem szívesen írom, hogy szeretem a természetet, mert ez nem fedi le viszonyunkat. A természet természetes nekem, a része vagyok, benne élek, óvom, figyelem. Ez az attitűd ismertetett meg egy speciális művészetterápiás módszerrel, amit a munkám során használok. Az alapja az az energia, amit a természet körforgásának tudatosításával nyerhetünk.
Jelenleg egy speciális nevelési feladatokat ellátó intézményben, a Montágh Imre Általános Iskola, Óvoda, Fejlesztő Nevelés-oktatást Végző Iskola, Készségfejlesztő Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben dolgozom. Kezdetben egy tanulásban akadályozott csoportot oktattam, második éve középsúlyos értelmi fogyatékosokat tanítok papírtárgy-készítésre, agyagtermék készítésére, ábrázolás-alakításra.
Eredeti szakmám tanító és rajztanár.
Évente 5-6 gyereket korrepetáltam, második éve komplex fejlesztő művészeti csoportfoglalkozásokat tartok alsó tagozatos gyerekeknek, nyaranként pedig táborokat vezetünk a fejlesztőműhellyel, ahol délutánonként dolgozom – mindig megdöbbent az az átgondolatlan, a gyerekek életkorbeli sajátosságait, személyiségét, pszichéjét totálisan figyelmen kívül hagyó módszer, ahogyan tanítványaimat nap mint nap oktatják. Természetesen nem állítom, hogy minden hagyományos iskolában, minden pedagógus rossz hozzáállással, rossz módszertannal dolgozik , annyi azonban bizonyos volt számomra, hogy én így, ebben a formában nem szeretnék tanítani.
Négy évvel ezelőtt kezdte az első osztályt az unokahúgom itt, az Óbudai Waldorf Iskolában. Azóta testközelből figyelem, tanulmányozom, hogyan működik ez a filozófia, a módszer, az osztálytanítóság, a waldorf-szülőség, a közösség, ez a mindent átszövő kohézió.
Mostanra megérett bennem, hogy én is részese szeretnék lenni egy olyan tanítási-tanulási (hiszen a kettő csak együtt megy) folyamatnak, amelynek célja kialakítani, megalapozni a szeretetet, felelősségtudatot, tiszteletet, harmóniát önmagunk, társaink, és a körülöttünk lévő világ között, a következő generációt, aki így fordul környezete felé, aki tudatos, felelős tagja társadalmunknak, az ökoszisztémának, humán örökségünknek.
Ezért nekiláttam az elérhető anyagokat tanulmányozni, majd jelentkeztem a meghirdetett osztálytanítói állásra.
Örömmel, hálásan vettem részt a hospitáláson, amelyet a 2. osztályban, Pálosi-Magyar Myrtill vezetésével, az osztály tanulóinak segítségével csináltam végig.
Itt is köszönöm nekik azt a sok élményt, tapasztalatot, kedvességet, figyelmet, amit kaptam.
S mivel felvételt nyertem az állásra, módom lesz megmutatni, nem hiába segítettek, választottak ki.
Ősszel kezdem a posztgraduális Waldorf osztálytanítói képzést.
Maradék szabadidőmben – amit nem a családommal töltök – legszívesebben olvasással, alkotó munkával foglalkozom (az alkotás lehet egy apró szobrocska, egy rajz, vagy kerítésjavítás is akár), szeretem a színházat, leginkább díszlet és jelmez szempontjából.