1977-ben születtem. Sok iskolában megfordultam gyermekkoromban, sok helyen éltem. Gyermekként is a közösségi létet kerestem, ezt ma már jól tudom. Példaképem mindig a nagymamám volt, aki közel 50 évig tanított. Kisgyerekként megfogalmaztam, hogy olyan szeretnék lenni, mint ő.
Aztán ez a lelkesedés a gimnáziumban szépen lassan elfogyott. Érettségire nem igazán tudtam, hogy mihez is kezdjek, ezért dolgozni kezdtem. Munka mellett megszereztem közgazdász diplomámat.
Legnagyobb gyermekem születése után kezdett el intenzíven foglalkoztatni, hogyan nevelhetem úgy a gyermekemet, hogy az számára „elég jó” legyen. Természetesen hamar megtaláltam Vekerdy Tamás írásait. Majd eljutottam Székely Anikó előadássorozatára, mely a gyermek fejlődéséről szólt. Azon kívűl, hogy végre nem éreztem magam marslakónak a gyermekről és a nevelésről támadt gondolataim miatt, végérvényesen elköteleződtem a Waldorf pedagógia mellett. Tudtam, hogy még lesz dolgunk egymással.
Megint évek teltek el, és megszületett két kisebb gyermekem. És közben már az elhatározás is megérett bennem, waldorf tanító szeretnék lenni. Amikor kislányom is iskolás lett én is újra beültem az iskolapadba és beíratkoztam a Waldorf Pedagógiai Intézet nappali képzésére, ahol 2021-ben végeztem osztálytanítóként és festéstanárként. A képzés alatt három évig hospitáltam az ÓWI-ban, és éreztem, hogy megtaláltam azt a közösséget, ahol újra „otthon” érezhetem magam.