1971-ben születtem, Békéscsabán nőttem fel. Gyerekkoromban régész vagy tengerész szerettem volna lenni. Nyolcadikosként a megyei történelem versenyt megnyerve az országos versenyre is eljutottam. A gimnáziumi évek alatt stúdiós voltam a Jókai Színházban és emellett elkezdtem rajzot tanulni. Rajz és történelem szakos tanárnak vettek fel, de úgy döntöttem, hogy egy évet kihagyok és csavarogni indultam a barátaimmal Ázsiába. Végül az ELTE-én kezdtem el a történész- és mellette a tanár szakot. A tanár szakon csak ellenpéldának hozták fel a Waldorf-módszert, de amit mondtak róla az rendkívülinek tűnt számomra már akkor is.
Második szaktárgyként kulturális antropológiát kezdtem el tanulni. Terepmunkáim során Marokkóban tudományos ösztöndíjjal jártam, Franciaországban a kommunák világával ismerkedtem, és városantropológiával foglalkoztam Lyonban. A szegénység kultúrája vonzott, ezért hajléktalanokról és közreműködésükkel készítettem el dokumentum-játékfilmemet a Tequila Bandát 1998-ban a Balázs Béla Filmstúdióban. Az egyetemi évek alatt a Menhely Alapítvány szociális munkása voltam egy hajléktalan szállón.
2002-ben egy baráti beszélgetés során hallottam ismét a Waldorf-ról és kiderült, hogy az Óbudai Waldorf iskolában történelem tanárt keresnek a gimnáziumba – gondoltam, kipróbálom és nagyon jól éreztem magam, ezért maradtam és elkezdtem a solymári Waldorf-tanárképzést. Azóta már kétszer voltam osztálykísérő. A gyerekeknek a szociális empátiát, a más kultúrákra való nyitottságot, toleranciát igyekszem közvetíteni.