Iskolaszéki választás és a jelöltek bemutatkozása

Szerző: H.R. - 2014. február 3. hétfő

Február 1-jén, szombaton 30-35 szülőtárs, a kuratórium öt tagja és hat tanár aktív közreműködésével lezajlott az Iskolaszék által szervezett Iskolanap. A találkozó fő témája iskolánk “Vezérképe” volt, amelyet alaposan újragondoltak a résztvevők. A megszületett gondolatokat egy erre vállalkozó csoport fogja a következő hetekben összerendezni.
A nap során még információkat kaptak az érdeklődők a TÁMOP pályázatról és a Szent György napi ünnep előkészületeiről, amelyhez továbbra is szívesen várják a szervezők a szabad erőkkel rendelkező segítő társak jelentkezését.
A nap végén öt volt diákunk válaszolt a szülők kérdéseire.
Az Iskolaszék szülői tagjainak választásának menetéről az alábbiakat döntöttük:
  •      Február 3-án felkerül a levelezőlistára az iskolaszéki tagságra jelentkező szülők rövid bemutatkozó levele, amelyben megfogalmazzák az Iskola további életét érintő terveiket, gondolataikat. A jelentkezők: Csizmazia Tamás, Emich Szabolcs, Ille József.
  •      Február 10-től 14-ig, hétfőtől péntekig minden szülő kizárólag személyesen szavazhat az irodán Gere Ibolyánál az új iskolaszéki tagokra.
  •     Minden szülőnek (tehát mindkét szülőnek, anyának és apának) egy szavazata lehet, függetlenül az iskolánkba járó gyermekeinek számától.
  •    Egy szavazócédulára kettő nevet lehet írni. A szavazócédulákat egy lezárt urnában gyűjtjük a bontásig, amit a jelenlegi iskolaszéki tagok fognak elvégezni a síszünet után február 24-én, hétfőn.
  •    Gere Ibolya regisztrálja a szavazókat, akik aláírásukkal jelzik, hogy szavazatukat leadták.
 Az Iskolaszék tagjainak nevében: Kocziha Miklós


Jelöltek bemutatkozása

Csizmazia Tamás

Életem sok fő szála fut össze ezen a ponton, amikor iskolaszéki képviselőnek jelentkezem.

Az egyik szál a tanítás.
Az egyetemet elméleti matematikusként kezdtem, majd harmadévtől felvettem a matematikatanár szakot is, később pedig informatikatanári diplomát is szereztem. Ezzel párhuzamosan harmadéves koromtól tanítottam az Árpád Gimnázium matematikatagozatán (majd más, négy- és hatévfolyamos osztályaiban is) matematikát, később pedig informatikát, összesen 8 éven keresztül.
1998-ban feleségemmel, Lillával leültünk beszélgetni egyik volt árpádos kollégánkkal, Tallós Péterrel, aki ekkor az Óbudai Waldorf Iskola gimnáziumi részének beindításán dolgozott. Ez volt első kapcsolatunk az óbudai Waldorf-intézményekkel. Ekkor még egyikünk sem vált a tanári kar tagjává, Lilla azonban 2004 óta itt tanít angolt, jelenleg pedig a 8. osztály társ-osztálytanítója is.

Egy másik – a legtermészetesebb – szál a gyerekek.
A ’98-as beszélgetésen már velünk volt első gyermekünk, aki 2001-ben az Óbudai Waldorf Óvodában lett óvodás. Most három gyermekem jár az iskolába, 5., 7. és 10. osztályosak. Velük együtt éltük meg, hogy közvetlen, tevékeny részvételünk nemcsak az óvoda, iskola számára jelent sokat, hanem nekünk, és rajtunk keresztül gyerekeinknek is.

A következő szál 2006-ban indult.
Ennek során közvetlenül tapasztaltam, mivel jár egy óvoda születése: a Csillagszem Waldorf Óvoda útja egy szívességből kölcsönkapott helyiségből és kertből a nappalinkban töltött éven keresztül vezetett végleges helyére majd a hivatalos státuszig. A bejárt út során megtanultam fenntartóként is gondolkodni, megismertem a törvényi hátteret, és azt is meg kellett tapasztalnom, milyen buktatói lehetnek egy közösség fejlődésének, míg kialakítja a működést biztosító kereteket és feltételeket.

2010-ben egy tucatnyi szülővel megalakítottuk az iskolában a mindenki számára nyitott Szülői Kerekasztalt, amely szülői oldalról kezdeményezett és vállalt feladatokat.

Jelenleg pedig programozóként dolgozom. Ebben a nagyrészt technikainak gondolható szakmában napjainkban (és a mi cégünknél is) olyan irányzatok váltak eredményessé, amelyek – nem elvetve a tervezés fontosságát – középpontba állítják az embereket és a köztük zajló folyamatos kommunikációt.

Most, amikor ezek a szálak összeérnek, szeretném megszerzett tudásomat és tapasztalatomat az előttünk álló kérdések, feladatok közös gondolkodással történő megoldásához felhasználni. Szeretném – például az információáramlás gyorsításával és szélesítésével, az együttműködési formák kibővítésével – a szülőket minél aktívabban, alkotó módon bevonni az iskolai folyamatokba. Szeretném, ha előre tekintve, a körülöttünk zajló folyamatok lehetőség szerinti minél jobb megismerésével alakítanánk ki álláspontunkat és hoznánk meg döntéseinket. És végül szeretném azt is, ha munkánk eredménye nemcsak az iskolán belül, hanem az iskolánk és más Waldorf-intézmények kapcsolatainak bővülésén és fejlődésén is megmutatkozna.

Emich Szabolcs

A nevem Emich Szabolcs, 39 éves vagyok.

Régebben sokat repültem. Egyik pilóta ismerősöm mesélte, hogy amikor az első önálló motoros repülési feladatát hajtotta végre, majdnem belehalt abba, hogy nem vette figyelembe az egyik villogó jelzőlámpát. Szép idő volt, a feladata sem volt bonyolult, a leszállópályán várták a tanárai. Kb. félúton az egyik elektromos feszültséget visszajelző szenzor elkezdett villogni és furcsa értékeket mutatott. Ellenőrizni kezdte a többi műszert is. A magasság, sebesség, variométer, üzemanyag … műszerek mind rendben voltak, ezért úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja a villogó jelzést. Ez majdnem az életébe került.

Egy közösségben, egy szervezetben minden ember egy egyedi, érzékeny szenzorként működik. Ha feszültséget él meg, és elkezd villogni, jelezni, a többség viszont nem reagál rá, az vezethet akár katasztrófához is a szervezet életében. Úgy hiszem, hogy egy közösség akkor lesz erős és összetartó, ha képes kialakítani azt a kommunikációt, működést és kultúrát ahol minden feszültség hatékony válaszra talál. Minden feszültségben energia van, ha falakba ütközik, rombolni fog, ha utat és csatornát talál, építeni fog. A hatékony működéshez egy olyan egyértelmű és tiszta struktúra is kell, ahol mindenki tudja ki, miért felelős és miben dönthet és bízhat abban hogy ez a struktúra is változtatható ha ismerünk egy jobbat.

Új vagyok itt az iskolában. 3 gyermekem közül a legnagyobbik, Csenge most jár az első osztályba, Magdi nénihez. Keveset tudok az előzményekről, a régi feszültségekről. Jó ideje azon dolgozom vezetőkén, vezetői tanácsadóként, hogy kisebb-nagyobb szervezeteket átalakítsak olyan hellyé ahová öröm érkezni és ahol öröm együtt dolgozni. Alapítottam már E-learning céget, távmunkát evangelizáló szervezetet, dolgoztam nagy IT szervezetben, vezető voltam világhíres amerikai/magyar startupban és jelenleg az ingatlan.com -nál építem a szebb jövőt.

Azt gondolom, hogy a családom életének egy kulcsfontosságú élettere, közössége ez az iskola, és ezért apaként kiemelt feladatom, hogy valamilyen módon hozzájáruljak ennek a közösségnek az épüléséhez, erősödéséhez.

Azért tartom magam alkalmasnak a szülők képviseletére, mert olyan vagyok mint egy gumilabda. Bármilyen erősen pattanok le egy falról, nem karcolódom. Személyes küldetésem a tudatosság emelése környezetemben és képes vagyok minden problémát, megoldást egy nagyobb rendszer részeként kezelni. Korábban egy többezres létszámú szülői közösség mozgósításában vettem részt, az otthonszülést támogatók erőforrásait, szándékait, ütközéseit irányítottam.

Hiszem azt, hogy képesek vagyunk megtalálni és kialakítani azt a döntéshozási, irányítási és kommunikációs alaprendszert, ami kívánatossá teszi az iskolafenntartói, alapítói hozzáállást, és az iskolai együttműködésben létszámában legnagyobb csoport – a szülők részéről ez egy eddig soha nem látott mértékben fokozza a szellemi, anyagi, érzelmi hozzájárulást e közösség megerősödéséhez.

Ille Jószef

„Korszerű pedagógia csak korszerű struktúrában tud igazán kibontakozni”
Dieter Brüll

A nevem Ille József. Negyvenöt éves vagyok. Feleségemmel és két gyermekünkkel Érden lakunk. Vanessza lányunk huszonegy éves, jelenleg Svájcban egyetemista, Gábriel fiunk 2013 őszén a Brodarics Csilla által kísért 9. osztályban kezdte meg a tanévet. Szakmám szerint szervezetfejlesztéssel és vezetői tanácsadással foglalkozom. Ezen belül is az elmúlt évekbe az organikus szemléletű közösségalkotás és működtetés kutatása és gyakorlati megvalósítása terén segítem, kísérem gazdasági és nonprofit szervezetek átalakulási folyamatait.

Mindkét gyermekünk esetében, több próbálkozásunk is volt a Waldorf pedagógia irányába. Az élet azonban úgy hozta, hogy csak Gábriel fiunknál, és nála is csak most, kilencedik osztályos korára sikerült elérni, hogy egy Waldorf intézmény közösségében élje meg diák éveit, itt folytassa tanulmányait. Az előző iskolákban szerzett tapasztalatok – itt elsősorban a lelki minőségek, a kreativitás, a gyermekeknek a világ, az élet és az új ismeretek iránti nyitottságára gondolok – életre szóló, és nem minden esetben pozitív nyomokat hagytak maguk után. Az ősszel létrejött váltással egy teljesen új világ nyílott meg a fiunk számára, szavaival élve: „nem is gondoltam, hogy ilyen iskola létezik Magyarországon”.

Arra a kérdésre, hogy miért szeretnék az iskolaszék tagja lenni, hogy hogyan tudnám támogatni az iskolaközösség működését, fejlődését egy rövid gondolasorral szeretnék válaszolni.

Munkám során emberek alkotta közösségekkel foglalkozom – kis és nagy vállalkozásokkal, vállalatokkal, oktatási és egészségügyi szervezetekkel, alapítványokkal, egyesületekkel. Közös munkánk során arra hívom fel a figyelmüket, hogy ezek a szervezetek, ugyanúgy „gondolkodnak”, „éreznek” és „cselekszenek” mint az őket alkotó emberek, jól lehet más szinten és más módon. Hozzánk, emberekhez hasonlóan, minden emberi közösségben az előbb említett három terület harmonikus együttműködése és egészségi állapota egy érzékeny, törékeny egyensúly mentén marad fenn. Ahol ez a harmónia felbomlik, ott betegség jön létre, ami a gazdálkodó szervezetek esetében nem lázzal, orrfolyással, kiütésekkel vagy gyulladásokkal üti fel a fejét, hanem a szervezeti egységek és emberek közötti konfliktusokkal, hatalmi erőfitogtatással, játszmákkal, tervezési, szervezési, adminisztratív zavarokkal, kommunikációs és döntésbeli gondokkal, pénzügyi és gazdálkodási nehézségekkel, forrás hiánnyal, többlet költségekkel.

A jó hír az, hogy ott, ahol az élő, organikus módszerekhez nyúlunk, és a tünetek helyett a gyökereknél ragadjuk meg a lappangó, vagy már kialakult problémákat, közös szándékkal és célokkal, az egészségre, egyensúlyra törekvő életből merítkezve, szinte minden problémát képesek vagyunk orvosolni. Amikor megvan bennünk a hajlandóság a szüntelen megújulásra és tanulásra, akkor a régi minták átalakításával virágzó közösségeket tudunk létrehozni. Ilyen közösségekben, a szabad gondolatok, az őszinte egymás felé fordulás és a teremtő akarat a fejlődés és az emelkedés új távlatait nyitják meg számunka.

Egy Waldorf iskola szintjére emelve ez azt jelentheti, hogy egy kölcsönös elfogadáson és bizalmon alapuló, építő jellegű kapcsolat és együttműködés jön létre az alapítvány, a pedagógusok, a fenntartó személyzet és a szülők között, megteremtve ez által azt a formát, amibe aztán a szellemi beáradhat. Rudolf Steiner szavaival élve ugyanis: „A Szellem forma nélkül tétlen!” Egy ilyen közösségre épülő intézmény jó eséllyel képes hosszútávon megőrizni és a gyakorlatba átültetni azokat az ideákat, amelyek gyermekeink ideális testi, lelki, szellemi fejlődésének zálogai.

Az iskolaszékben a szülői osztályképviselői munkacsoportban való részvételemmel az e téren szerzett tapasztalataimat szeretném ezúton felajánlani. Figyelmeteket megköszönve, barátsággal: Ille József

Jelentkezés

 

AlapLAP

 

NapTár

 

Vezérkép

LelkEst

comenius-projekt


alaplap-10