Pálosi-Magyar Myrtill (osztálytanító, 1. osztály)

Gyermek- és ifjúéveimet Siklóson töltöttem, ahol szüleim történelem-földrajz ill. rajz szakos tanárok voltak. Az iskolai tanulmányaim mellett fuvolázni, később zongorázni tanultam. Mohácson érettségiztem 1994-ben, az akkor még új kezdeményezésnek számító kéttannyelvű gimnáziumban. Gyerekkorom óta lenyűgöz a görög művészet és vallás, ill. a görög-római kultúrának a későbbi európai kultúrára tett hatása. Így 20 éves koromban Budapestre költöztem, hogy az ELTE-n ókori régészetet tanulhassak. Tíz év régészeti pályafutás után döbbentem rá, hogy tárgyak zárt és hideg világa helyett sokkal jobban érdekel az elmúlt korok embereinek gondolkodásmódja, hogy mit miért csináltak, mit gondoltak a világról és az embernek a világban betöltött szerepéről. Így vezetett utam 2005-ben az Új Akropolisz Filozófiai Iskolába. Úgy döntöttem, hogy életem hátralevő részében emberekkel szeretnék foglalkozni, ezért a filozófiát életmóddá alakítandó egy természetgyógyászati központba mentem tanulni. Az orvosok mellett dolgozva értettem meg, hogy a testi betegségekből való gyógyulás elképzelhetetlen a lélek sebeinek gyógyítása nélkül. Ezeknek a sebeknek egy része pedig megelőzhető a megfelelő nevelés révén. A kultúra és a természetgyógyászat területén eltöltött évek, az ókori filozófiák, a teozófia és az antropozófia tanulmányozása, ill. a tanítások életmóddá alakítása révén fordult a figyelmem a gyermekek felé.  Ezért 2009-ben beiratkoztam az ELTE Tanítóképző Főiskolájára, ahol 2013-ban szereztem állami diplomát.

Közben az Új Akropoliszban 2010-2016 között gyermekprogramokat szerveztem, ahol a gyerekek kalandos-mesei keretbe ágyazottan ismerkedhettek meg távoli népek kultúrájával, meséivel, játékaival, dalaival, táncaival. Hiszem és vallom, hogy „az ember nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit meg kell gyújtani”, és az életre való felkészülés nem ér véget az érettségivel vagy diplomával. Az ön-nevelés igényének azonban az ember saját lelkében kell megszületnie. Ezért felnőttek számára az ókori és távol-keleti filozófiák tanításai alapján személyiség fejlesztő és önkéntességi kurzusokat, művészet- és kultúrtörténeti előadásokat tartok, történelmi városnéző sétákat vezetek, ökológiai és szociális akciókat szervezek.

Gyermekéveimben oroszul és franciául, később latinul, olaszul, spanyolul és angolul is (meg)tanultam. A nyelvek és kultúrák iránti kiapadhatatlan érdeklődésem azóta sem csökkent, ha tehetem, minden évben teszek egy több hetes nyugat-európai utazást a férjemmel, ahol a leginkább emberre szabott tempóban – a középkori vándorokhoz hasonlóan – gyalogosan járjuk be a vidéket és ismerkedünk az ottani emberek életmódjával, kultúrájával. Közben szélesítem az ókori, középkori és a reneszánsz kultúráról iskolapadban szerzett ismereteimet.

Szabadidőmben szívesen olvasok és kézimunkázok (most éppen horgolni tanulok), hétvégenként kirándulni járok a főváros környéki hegyekbe. Úgy tervezem, hogy néhány éven belül végigjárom az Országos Kéktúra útvonalát. Polgári természetőrként rendszeresen részt veszek a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén szervezett természetvédelmi akciókban (szemétszedés, veszélyesfa-mentesítés, madárodú-ellenőrzés stb.). 2016-ban középfokú túravezetői végzettséget szereztem.

Ma már a gyermekek nevelését tartom legnagyobb művészetnek, és úgy vélem, hogy a 21. század társadalmi és ökológiai betegségeit csak egy olyan új nemzedék lesz képes meggyógyítani, akiknek figyelmét a szépre, jóra és az igazra irányítják, aki tiszteli és szereti embertársait és a körülötte élő minden érző lényt. Aki tisztában van saját szellemi gyökereivel, képes a felszín mögött meglátni a mélyebb összefüggéseket, és kitartóan és hatékonyan munkálkodni önmaga és a világ jobbításán. Én is erre törekszem.

„A példa a legjobb tanítási eszköz, mutatni kell, nem követelni.”

Jelentkezés

 

AlapLAP

 

NapTár

 

Vezérkép

LelkEst

comenius-projekt


alaplap-10